Egy jól kereső apa és kisfia.

Egy ismerősöm érdekes gondolatot osztott meg velünk az iwiwen. Mivel nagyon tettszett, tovább adom.
Talán kapcsolódik is egy kicsit a "könnyek a szemekben" íráshoz, és a segítség nyújtáshoz. Hogy hogyan?
Sokszor csak akkor gondolkodunk, amikor minket ér a baj. Ahogy ma az egyik embert a másik után éri  katasztrófa, nem tudhatom, hogy holnap nem-e rám kerül a sor. Ma én segítek, és  holnap lehet, hogy nekem lesz szükségem rá, hogy segítsenek. És erre a gyerekeinket is nevelhetjük, hogy tudjanak segíteni másoknak.
Legszebb dolog ha adni tudunk.Már réges-régen megírták, hogy jobb adni, mint kapni. Ez nem mindig a pénzben nyilvánul meg, de vannak esetek, amikor elkerülhetetlen az is. Aki adni tud /akár jó szót/ az gazdag ember, még ha nincs is pénze.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7-éves fiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek el.
Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt, apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál még mindebből?
-Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak.
A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.
A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát.
És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk..."

Segítségnyújtás

"A Network közösségi oldal üvegfestő csapata a VÖRÖSISZAP KÁROSULTAK megsegítésére képeket ajánlana fel megvételre. A befolyt összeget valamelyik alapítványon keresztül juttatnánk célba. Szükségünk lenne egy kiállítóteremre, ahol a célközönség megtekinthetné és megvásárolhatná az alkotásokat, valamint egy "jól működő" alapítványra, amin keresztül a pénzmozgást intézhetnénk, hogy a befolyt összeg valóban oda kerülhessen, ahová szánjuk! A kiállítóteremnek forgalmas helyen kell lennie, lehetőleg Budapesten. Mivel csapatunk tagjai az ország különböző pontjain élnek, örülnénk, ha segítségünkre lenne valami csomagküldő szolgálat is, aki a képeket vidékről a kiállítás helyszínére szállítja. Természetesen mindezt ingyen, segítő szándékkal teszi, így részese lehet a segítségnyújtásnak.
Kedves Ismerőseim! Ha ezekben a kérdésekben bárki segítséget tud nyújtani, azt megköszönném a klub nevében is! "


Az üvegfestők felajánlásaihoz egy kis ízelítőt adnék a következő klip segítségével, melyet sajnos itt nem tudok közvetlenül belinkelni, de ahhoz a bejegyzéshez adok linket, amiben ezt a promós anyagot meg lehet találni:

Ez csak ízelítő, mert már nem mindenkinek vannak meg ugyanezek a képek. Bízunk benne, hogy sikerülni fog.És előre is köszönjük a segíteni szándékozó emberek erőfeszítéseit.

Én ezt a három képet ajánlottam fel.  Az egyiket még csak most töltöm fel, annyira új. Erről lenne szó.

 

Könnycsepp a szemekben.

- Anya, éhes vagyok- mondja este a kisfiú.
-Tudom kicsim, de most feküdj le és aludjál, nem tudok mit adni.
És ez így meg napokon keresztül, elhangzik a kérés, és elhangzik a válasz, hogy nincs mit. A gyermek egyre erőtlenebbül, és egyre ritkábban kéri anyját, hogy adjon neki enni. Aztán, már nem is kér. Az anya szívébe minden "nincs mit kicsim" elhangzása után éles fájdalom nyilal a szívébe. Míg egy reggel zokogva borul élettelen gyermekére. 
Naponta hányszor játszódik ez le? Valóban nincs mit?  Milyen szívmelengető a következő ígéret a Teremtő Istentől: "És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem leszt többé. A korábbi dolgok elmúltak. És az, aki a trónon ül ezt mondta: "Íme! Mindent újjá teszek". /Jelenések 21:4/

Kreatív Blogger Díj

Érdekes levelet kaptam Szilvitől, hogy a Keratív Blogger Díjat nekem szeretné

felajánlani. Igen meglepődtem, és meghatódtam.  Majd rettenetesen kíváncsi lettem.

Tudom, azt mondják, aki kíváncsi az hamar megöregszik. De azt is mondják,

hogy aki viszont nem kíváncsi az bután hal meg. 

Szóval irány a blog, hogy mit is takar ez a vándor díj. Szilvinél rá is találtam.

Nagyon aranyos kis díj, mindjárt megtetszett, főleg a baráti kézfogás, és az a gesztus, amit magában hord.
Elismerésre és sosem számítottam és még mindig alig tértem észhez.
Majd  újra és újra átolvasva, eljutottam a teendőkig.

                                                        A díjat Szilvitől kaptam. Köszönöm.

A Kreatív Blogger Díj szabálya:

1. A díjat meg kell köszönni

2. A logót ki kell tenni a blogomra

3. Be kell linkelnem akitől kaptam

4. Tovább kell adnom 7 embernek

5. Be kell linkelnem őket

6. Megjegyzést kell hagynom náluk

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

 

Huhh, és most jön a többi. 

1./ Megköszönni a díjat. Ezt már ahol csak tudtam örömömben megtettem.

2./ A logót kitenni a blogomra. Hát ehhez kell kérnem segítséget, de 

     az is meglesz.

3./ Be kell linkelnem akitől kaptam. Azt hiszem fog menni.

4./ Tovább adni hét személynek. Nem csak üvegfestő lehet, /ezt azért írom, mert az ismerőseimnek akik üveget festenek weboldalt vezetnek nem blogot/ és az a fontos, hogy  legyen blogbejegyzése.

Tehát akkor:

I. Kittikém! Művészeti alkotások.
Őt régóta ismerem, kedves, aranyos teremtés, nagyon jó barátom.
Grafikusnak tanul, és a vele való beszélgetések is hozzájárultak egy kicsit, vagyis meghozták a kedvem az üvegfestéshez. Tőle tanultam, hogy a barátok olyanok, mint a csillagok, ha nem is látjuk őket, mindig velünk vannak.

II.  M. Az élet szép, és még szebb lesz.

Régi, kedves ismerős. Mindig is csodáltam a hitéért, és hogy olyan jól be tudja osztani 

az idejét. A blogját meg azért szeretem, mert a mindennapok szürkeségében meglátja a

szépet, és színt tud bele vinni. A szürke kivirul, és csodálatosak lesznek tőle a mindennapok.

És igyekszik is az életet szebbé, és még szebbé tenni.

III. Monostori Attilla... az élet dolgai.

Szintén régi kedves ismerős. A blogjában pedig  nagyon jó tanácsokkal lát el, lehet számítógép, 

szoftver, internet, vagy az élet egyéb dolgai.  Nagyon szépek a fényképei is.

IV. Chiara szappan manufaktúrája.

Chiarát innen ismerem a netről. Fantasztikus szappanokat készít. A legkiválóbb alapanyagokkal dolgozik, 

köztük a kecsketej, kókusz olaj, olíva olaj. Hogy csak néhányat említsek. Engem is megfertőzött ezzel a szép

foglalatoskodással, egyenlőre gyűjtöm a hozzávalókat. 

V. Limara péksége

Nem fűzök kommentet. Ha ráklikkeltek észreveszitek miért. Csak tele hassal érdemes nézni, mert különben nagyon éhesek lesztek.

VI. Gyereketető

VII. Az én szappanos világom.  Hogy ne add fel, és legyen erőd folytatni a blogolást, hiszen már barátokat szereztél, aki várnak rád.

Szóval, nekik szeretném továbbítani a díjat, amit most e módon átadok. 

                                                             TŐLEM-NEKED

Nem tudom hogy fogják fogadni. Én szeretettel küldöm tovább.

 Szerettem volna még másoknak is, de akinél láttam, hogy már megkapta, úgy gondoltam, hogy más is részesülhessen belőle.

Szóval egyszer idáig. Nem is olyan egyszerű, valóban. De ígérem folytatni fogom.

5./ Be kell őket linkelnem. Ez megtörtént.

6./ Megjegyzést kell hagyni náluk. Hát ez egy kicsit macerás lesz, mert nem tudom miért, nem engedi a rendszer hogy megjegyzést fűzzek bárhova. Még a sajátomnál sem. Utánajárok, és ez is meg lesz.

7./ Hét dolog magamról? Gondolkodnom kell.
1./ Szeretem a Teremtő Istent, aki felettünk van, hiszek a szavában. Sokat beszélgetek vele. Szeretem a testvéreimet, akit kaptam tőle.
2./ Nem szeretem az igazságtalanságot, meg ha ki akarnak használni. Egyébként szeretek adni, amíg önszántamból adok, és nem elvárás miatt.
3./ Nem tudok belenyugodni, ha valami nem sikerül. Addig kutakodom, amíg sikerülnie kell. Arra tanítottak valamikor, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
 4./ Pár évvel ezelőtt úgy ültem le a számítógép elé, hogy azt sem tudtam, hogy kell bekapcsolni.Magamtól tanultam meg.  És most az interneten Kreatív Blogger Díjat kaptam. /Na jó ezt tudjátok./
5./ Családcentrikus vagyok. Szeretem a gyerekeimet, és az unokáimat. Szinte elmondhatatlan az az érzés, amikor az első unokám, /aki a három fiam után lány lett/ magamhoz öleltem.
6./ Szeretek az embereknek segíteni, ha másképp nem tudok, legalább vigaszt nyújtani, és megtanítani, hogy hogyan tehetik túl magukat a manapság elviselhetetlen helyzeteken. Jó hírt viszek, egy rossz világban.
7./ És hát az üvegfestés, a fotózás, szappanfőzés. Mind-mind olyan elfoglaltság, ami segít egy kicsit kikapcsolni.

Ez a része, nem is volt olyan nehéz, mint ahogy elsőre gondoltam.

De még egy feladatom vissza van. Megköszönni szerető Alkotómnak, hiszen mindent tőle kapunk. Ő a legnagyobb művész, én csak élek a lehetőséggel, amit tőle kaptam. Ebben a pár videóban, ami a kedvenceim közé tartozik, köszönöm meg neki. 

                                       

Gésa

Gésa

Ló és lovasa

  

Napraforgó

Sírkán

                                

Sas és fiókája

                       

�veg/matrica fest�s

�veg/matrica fest�s

Aranyhajú lány

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyhajú lány.

Hófehér paripáján lovagolt, bejárta az erdőt mezőt, 

segített a bajba jutott állatkákon. 

Friss forrás volt az fürdő helye, harmat csepp az ivó vize.

Lágy szellő fésülgette hullámzó haját, és a nap színezte aranyló sárgára. 

Mindenki szerette, nem volt ellensége. 

Mígnem egy szép napon egy ember tévedt a környékre.

Mikor meglátta az aranyhajú lányt el akart fogni, és elvinni hogy szolgálja őt. 

Hófehér lovára pattant, aki száguldott vele.

De az a gonosz ember  vágtatott a nyomában. 

Esteledett már, amikor az aranyhajú lány elalélt már a fáradtságtól. 

Hűséges paripája egy erdő felé vette az irányt. 

A távolban meglátott egy növényt. 

Már sokszor megjárták ezt az utat, de még sosem látta ezt a  növényt.  

Lassan homály borította az erdőt.

A paripa egyenesen a növény felé vágtatott, 

és a hatalmas levelei közt bújtatta el alélt gazdáját. 

És leszállt az éj homálya, és a csenddel szövetséget kötött. 

Egybefonódott a fehér paripa, az aranyhajú lány az éj sötétjével, 

a csillagok fényével, és a hold sugarával. 

A hatalmas levelek meg összezárultak.

Az üldöző elment mellettük, de  nem vett észre semmit. 

Másnap mire felébredtek, szerte foszlott az éj homálya, 

a csendet felváltotta az erdő zaja. 

És a hatalmas levél eltűnt.

Csak egy hangot hallottak a távolból. 

"Sose felejtsd el a barátaidat. És ha bajban vagy bátran fordulj  hozzánk"! 

Majd a hang is eltűnt.

De a szívükben megmaradtak a jó barátok. 

Becsüld meg a barátaidat amíg veled vannak, 

hogy amikor nem lesznek veled, akkor is jó szívvel gondoljanak rád.

És akkor sosem leszel egyedül.

 

Kiscsikó és anyukája

Portré

Tulipánok

Bűnbeesés

Tulipánok

Néhány pálcika vonás.

 

Üveg festés

És eljutottam az

üveg festéshez. 

Ez már nem matrica festés

technikával készült, hanem rendes üvegfestés.

Bambusz pálcával.

Itt négy színnel dolgoztam.

Fekete, arany,

piros, sárga. 

Oktatóm és tanítóm a saját

tapasztalatait osztja meg velem.

                                          http://5mp.eu/web.php?a=uvegvarazs&o=jPfilBrYo6

Első képeim.

Festegetés

Ezek után elkezdtem

keresgélni, és közben tovább festettem.

Ezek lettek belőle.

anya gyermekével........

 

kiscsikó születik.

Festett képeim

Érdekes módon találkoztam az üveg festéssel.

Egy vállalati rendezvényen  a gyerekek 

szórakoztatására 

ott volt a "mosoly gyermekház".

Különböző érdekes dolgokkal képviselte 

magát.

Kicsi fiammal végig néztünk mindent,

de leginkább az üvegfestés kötötte le őt. Őt,

akit nehéz volt abban az időben

lekötni, és öt percnél tovább

ülve tartani.

Végre le tudom kötni valamivel.

Tíz perc után azon kaptam magam, hogy 

a gyermekem a légvárban ugrál

önfeledten, én meg 

festegetek neki. Önfeledten.

Sajnos az első képek már

nincsenek meg,

de az alkotás öröme magával ragadt. 

Megosztom itt a többi képeimet veletek

Ez a kedvencem

 

ez pedig a kicsi fiam kedvence.

ez pedig a kicsi fiam kedvence.

Ez pedig

énekes madárka, amelyik

itt függ az előszobában.

De nem fütyül.