Oldalak

2010. május 23., vasárnap

Aranyhajú lány


 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyhajú lány.
Hófehér paripáján lovagolt, bejárta az erdőt mezőt, 
segített a bajba jutott állatkákon. 
Friss forrás volt az fürdő helye, harmat csepp az ivó vize.
Lágy szellő fésülgette hullámzó haját, és a nap színezte aranyló sárgára. 
Mindenki szerette, nem volt ellensége. 
Mígnem egy szép napon egy ember tévedt a környékre.
Mikor meglátta az aranyhajú lányt el akart fogni, és elvinni hogy szolgálja őt. 
Hófehér lovára pattant, aki száguldott vele.
De az a gonosz ember  vágtatott a nyomában. 
Esteledett már, amikor az aranyhajú lány elalélt már a fáradtságtól. 
Hűséges paripája egy erdő felé vette az irányt. 
A távolban meglátott egy növényt. 
Már sokszor megjárták ezt az utat, de még sosem látta ezt a  növényt.  
Lassan homály borította az erdőt.
A paripa egyenesen a növény felé vágtatott, 
és a hatalmas levelei közt bújtatta el alélt gazdáját. 
És leszállt az éj homálya, és a csenddel szövetséget kötött. 
Egybefonódott a fehér paripa, az aranyhajú lány az éj sötétjével, 
a csillagok fényével, és a hold sugarával. 
A hatalmas levelek meg összezárultak.
Az üldöző elment mellettük, de  nem vett észre semmit. 
Másnap mire felébredtek, szerte foszlott az éj homálya, 
a csendet felváltotta az erdő zaja. 
És a hatalmas levél eltűnt.
Csak egy hangot hallottak a távolból. 
"Sose felejtsd el a barátaidat. És ha bajban vagy bátran fordulj  hozzánk"! 
Majd a hang is eltűnt.
De a szívükben megmaradtak a jó barátok. 
Becsüld meg a barátaidat amíg veled vannak, 
hogy amikor nem lesznek veled, akkor is jó szívvel gondoljanak rád.
És akkor sosem leszel egyedül.