Én soha.
Amikor láttam a lányok szépséges alkotásait,
poharakat, üvegeket, tányérokat,
azt mondtam, ezt én soha nem tudom megfesteni.
De megfertőztek mégis csak.
Egy nap azon kaptam magam
hogy egy halom
poharat, meg csészét vásároltam
a T...-ban.
Igen ám, de a pénztárhoz közeledve
tudatosodott csak bennem, hogy
nem autóval vagyunk vásárolni, csak a kis
tili-toli huzogatós kézi kocsimmal.
És hogy viszem haza, hogy ne törjenek össze?
Kénytelen voltam venni papír törlőt
egy pár csomaggal, és fizetés után
elkezdtem a pénztárnál egyenként becsomagolni
őket.
/Nem tartottam fel a sort, mert mondtam az
eladónak, hogy a jobb oldali rekeszbe
pakoljon, mert lehet, hogy egy darabig
eltart amíg össze csomagolok./
Haza érve, mindjárt leültem festeni.
Három el is készült már belőle.
Ezt már a vizes bázisú festékkel festettem.
Ugye, miért is ne. Mindjárt az
új festék, és nem is
sík üvegre, hanem
pohárra.
A festék egészen másképp
viselkedett, mint amit
megszoktam.
A másik dolog pedig
ecsettel festettem, nem pedig
pálcikával.
Valahogy ezt jobban
lehet ecsettel,
/és csak csendben elárulom,
hogy van amelyik
kontúr nélküli./
Nem tudom miért,
de nekem jobban tettszik
a kontúr nélküli.
A fényképezéssel van még
egy kis problémám, nehéz
bent a lakásban jó minőségű
képet készíteni.
Azért van egy fekete hátterű
és egy fehér.
Ha kész lesz a hat pohár,
akkor kiégetem őket.
