Már több, mint két éve nem vettem a kezembe, se ecsetet, se ceruzát?
Miért? Mert úgy éreztem, hogy nem sikerül semmi.Nem voltam megelégedve a munkáimmal,
többet szerettem volna kifejezni, ami nem ment. Eluralkodott bennem az az érzés,
hogy én nem is tudok festeni, mit akarok akkor?
Festéket is váltottam, és az sem úgy viselkedett, ahogy én elvártam volna. Semmi nem sikerült.
Két éve elkezdtem nézegetni a rajzolási technikákat, hogy ha talán megtanulok rajzolni,
akkor festeni is tudok majd. Kudarc, és csalódás.
Hát ez nekem nem megy. Abba hagytam mindent.
De nem bírtam tovább. Eszembe jutottak az üvegfestő ismerőseim, akik olyan gyönyörű dolgokat
alkottak, és mindig azt mondták: "úgy tanulsz meg festeni, ha festesz, festesz és festesz.
Hát nézegettem az ecsetet, nézegettem, amíg újra kezembe nem vettem, a ceruzával együtt.
És rájöttem egy érdekes dologra. Hogy miért van az, hogy csak fessél, és fessél és menni fog.
Mert nem más, mint egy adomány, egy nagyon szép ajándék amit kaptunk Teremtő Istenünktől, és nekünk
csak élni kell vele. Nagyon jó festeni is és rajzolni is.
Épp tegnap mesélte egy ismerősöm, hogy érdekes, hogy amit az ember sokáig nézeget, de nem is gyakorolja,
egy idő után ha nekiáll meg tudja csinálni.
Persze, miért ne mindjárt a legnehezebbel kezdtem volna, egy ló portréval. Hát így sikerült.
Közben egy érdekes festési technikával is elkezdtem szemezgetni. Ezt a technikát régebben már festettem üvegre, most papíron akril festékkel tanulgatom. Hát így néz ki. Vannak még hibái, de még tanulási fázisban vagyok.
Hibiszkusz
Pompomvirág /én neveztem el pompomvirágnak, a nevét nem tudom/
És újra tulipán /Bár a tulipános korszakom még nem zárult le,csak most fog kezdődni/
És akkor jöjjenek a rajzok. Miért ne a legnehezebbel kezdeném, ugyebár a ló portrék. Először megrajzoltam, utána festettem meg.
Fehér paripa
Fekete gyémánt
Magnólia
ez lesz a következő, amit szeretnék megfesteni.
