Oldalak

2013. szeptember 8., vasárnap

Galéria


Gondoltam itt egy csokorba szedem az eddig megfestett üvegeimet.


festett poharak


Dália


Pipacs az ablak előtt


Fehér ló

fali csempe virággal

tulipánok

Mucha utánzat

Bambi


kígyó feje








pillangók


Hibiszkusz


pompomvirág


tulipánok


fantázia /még matricás/

Kitti rajza alapján: paripa       


kiscsikó      
tulipán
tulipánok
Kicsikém
Aranyhajú lány


Gésa
Gésa
Könnycsepp

Miniatűrök

Ezt még két éve festettem. Kb. 4x2-es kockába. Ha valaki emlékszik rá, régen volt olyan, hogy kocka dia. Mivel a diakép tönkre ment, kiszedtem belőle a filmet. Maradt a keret és az üveglapocska. Egy nagy dobozzal van még belőle, ezt a párat festettem meg.


Festés és rajzolás

Már több, mint két éve nem vettem a kezembe, se ecsetet, se ceruzát? Miért? Mert úgy éreztem, hogy nem sikerül semmi.Nem voltam megelégedve a munkáimmal, többet szerettem volna kifejezni, ami nem ment. Eluralkodott bennem az az érzés, hogy én nem is tudok festeni, mit akarok akkor? Festéket is váltottam, és az sem úgy viselkedett, ahogy én elvártam volna. Semmi nem sikerült. Két éve elkezdtem nézegetni a rajzolási technikákat, hogy ha talán megtanulok rajzolni, akkor festeni is tudok majd. Kudarc, és csalódás. Hát ez nekem nem megy. Abba hagytam mindent. De nem bírtam tovább. Eszembe jutottak az üvegfestő ismerőseim, akik olyan gyönyörű dolgokat alkottak, és mindig azt mondták: "úgy tanulsz meg festeni, ha festesz, festesz és festesz. Hát nézegettem az ecsetet, nézegettem, amíg újra kezembe nem vettem, a ceruzával együtt. És rájöttem egy érdekes dologra. Hogy miért van az, hogy csak fessél, és fessél és menni fog. Mert nem más, mint egy adomány, egy nagyon szép ajándék amit kaptunk Teremtő Istenünktől, és nekünk csak élni kell vele. Nagyon jó festeni is és rajzolni is. Épp tegnap mesélte egy ismerősöm, hogy érdekes, hogy amit az ember sokáig nézeget, de nem is gyakorolja, egy idő után ha nekiáll meg tudja csinálni. Persze, miért ne mindjárt a legnehezebbel kezdtem volna, egy ló portréval. Hát így sikerült.
Közben egy érdekes festési technikával is elkezdtem szemezgetni. Ezt a technikát régebben már festettem üvegre, most papíron akril festékkel tanulgatom. Hát így néz ki. Vannak még hibái, de még tanulási fázisban vagyok. Hibiszkusz
Pompomvirág /én neveztem el pompomvirágnak, a nevét nem tudom/
És újra tulipán /Bár a tulipános korszakom még nem zárult le,csak most fog kezdődni/
És akkor jöjjenek a rajzok. Miért ne a legnehezebbel kezdeném, ugyebár a ló portrék. Először megrajzoltam, utána festettem meg. Fehér paripa
Fekete gyémánt
Magnólia
ez lesz a következő, amit szeretnék megfesteni.

2011. június 8., szerda

Üvegpoharak

Én soha.
Amikor láttam a lányok szépséges alkotásait, 
poharakat, üvegeket, tányérokat, 
azt mondtam, ezt én soha nem tudom megfesteni. 
De megfertőztek mégis csak.
Egy nap azon kaptam magam
hogy egy halom 
poharat, meg csészét vásároltam
a T...-ban.
Igen ám, de a pénztárhoz közeledve
tudatosodott csak bennem, hogy
nem autóval vagyunk vásárolni, csak a kis
tili-toli huzogatós kézi kocsimmal. 
És hogy viszem haza, hogy ne törjenek össze?
Kénytelen voltam venni papír törlőt
egy pár csomaggal, és fizetés után
elkezdtem a pénztárnál egyenként becsomagolni
őket. 
/Nem tartottam fel a sort, mert mondtam az
eladónak, hogy a jobb oldali rekeszbe 
pakoljon, mert lehet, hogy egy darabig
eltart amíg össze csomagolok./
Haza érve, mindjárt leültem festeni.
Három el is készült már belőle.
Ezt már a vizes bázisú festékkel festettem.



Ugye, miért is ne. Mindjárt az 
új festék, és nem is 
sík üvegre, hanem
pohárra. 
A festék egészen másképp
viselkedett, mint amit 
megszoktam. 
A másik dolog pedig
ecsettel festettem, nem pedig
pálcikával.
Valahogy ezt jobban
lehet ecsettel, 
/és csak csendben elárulom, 
hogy van amelyik
kontúr nélküli./
Nem tudom miért,
de nekem jobban tettszik
a kontúr nélküli.
A fényképezéssel van még 
egy kis problémám, nehéz
bent a lakásban jó minőségű
képet készíteni.
Azért van egy fekete hátterű
és egy fehér. 
Ha kész lesz a hat pohár, 
akkor kiégetem őket.

Az újabb alkotások

Festékcsere
Mivel idáig oldószeres festékkel festettem, és az elég egészségtelen
úgy döntöttem lecserélem a festékeimet 
szépen lassan vizes bázisúra.
De előtte, voltak színek, amiket azért
el kellett volna használni.
Sokáig nem festettem. 
Minek is nevezzem? Alkotói válság?
Vagy kedvtelenség?
Nem tudom.

Úgyhogy újra ecsetet ragadtam.
Elfestem az oldószeres festéket.

Az első alkotás:
 

"Az első próficia"

Ki ne ismerné: 
"ellenségeskedést támasztok közted, és az asszony között, 
a te magod, és az ő magva között. 
Az összezúzza fejed, te pedig
annak sarkát zúzod szét"
/1Mózes 3:15; ÚV/
Régóta szerettem volna megfesteni. 
Most sikerült végre.
De ehhez még az a Biblia vers is nagyon illik
/nekem ez jár csak a fejemben/,  hogy:
" egy kis idő még és nincs többé gonosz, 
nézed a helyét és nincs sehol. 
A szelídek pedig öröklik a földet,
és gyönyörködnek majd a béke
bőségében"
/Zsoltárok 37:10-11;/

Majd még egy képem született, egy 
kis mesevilág. 
Címe: Élet a tó partján.


Festékem itt már kezdett fogyni, 
de már lassacskán megvettem a vizes
bázisút. 
Talán még egy kép, és nem sok
festék marad. 
 
De nem bírtam már ki, hogy az új
színeket ne próbáljam ki.
Így született meg a következő képem:
 
"Rózsa és pillangók"
 

Itt a rózsa, és a két szélső 
pillangó még a régi 
színeket képviseli,
de a középső kék pille páros már nem.
Még maradt egy kis festékem
de azt már meghagyom,
mert érdekes kreatív dogot
fedeztem fel. 
Ez pedig az üvegfestés fémre,
vagy más néven fémdomborítás.
Ide jól jön az oldószeres festék.









2010. október 15., péntek

Egy jól kereső apa és kisfia.

Egy ismerősöm érdekes gondolatot osztott meg velünk az iwiwen. Mivel nagyon tettszett, tovább adom.
Talán kapcsolódik is egy kicsit a "könnyek a szemekben" íráshoz, és a segítség nyújtáshoz. Hogy hogyan?
Sokszor csak akkor gondolkodunk, amikor minket ér a baj. Ahogy ma az egyik embert a másik után éri  katasztrófa, nem tudhatom, hogy holnap nem-e rám kerül a sor. Ma én segítek, és  holnap lehet, hogy nekem lesz szükségem rá, hogy segítsenek. És erre a gyerekeinket is nevelhetjük, hogy tudjanak segíteni másoknak.
Legszebb dolog ha adni tudunk.Már réges-régen megírták, hogy jobb adni, mint kapni. Ez nem mindig a pénzben nyilvánul meg, de vannak esetek, amikor elkerülhetetlen az is. Aki adni tud /akár jó szót/ az gazdag ember, még ha nincs is pénze.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7-éves fiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek el.
Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt, apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál még mindebből?
-Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak.
A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.
A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát.
És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk..."

Segítségnyújtás

"A Network közösségi oldal üvegfestő csapata a VÖRÖSISZAP KÁROSULTAK megsegítésére képeket ajánlana fel megvételre. A befolyt összeget valamelyik alapítványon keresztül juttatnánk célba. Szükségünk lenne egy kiállítóteremre, ahol a célközönség megtekinthetné és megvásárolhatná az alkotásokat, valamint egy "jól működő" alapítványra, amin keresztül a pénzmozgást intézhetnénk, hogy a befolyt összeg valóban oda kerülhessen, ahová szánjuk! A kiállítóteremnek forgalmas helyen kell lennie, lehetőleg Budapesten. Mivel csapatunk tagjai az ország különböző pontjain élnek, örülnénk, ha segítségünkre lenne valami csomagküldő szolgálat is, aki a képeket vidékről a kiállítás helyszínére szállítja. Természetesen mindezt ingyen, segítő szándékkal teszi, így részese lehet a segítségnyújtásnak.
Kedves Ismerőseim! Ha ezekben a kérdésekben bárki segítséget tud nyújtani, azt megköszönném a klub nevében is! "


Az üvegfestők felajánlásaihoz egy kis ízelítőt adnék a következő klip segítségével, melyet sajnos itt nem tudok közvetlenül belinkelni, de ahhoz a bejegyzéshez adok linket, amiben ezt a promós anyagot meg lehet találni:


video




Ez csak ízelítő, mert már nem mindenkinek vannak meg ugyanezek a képek. Bízunk benne, hogy sikerülni fog.És előre is köszönjük a segíteni szándékozó emberek erőfeszítéseit.

Én ezt a három képet ajánlottam fel.  Az egyiket még csak most töltöm fel, annyira új. Erről lenne szó.











Könnycsepp a szemekben.

- Anya, éhes vagyok- mondja este a kisfiú.
-Tudom kicsim, de most feküdj le és aludjál, nem tudok mit adni.
És ez így meg napokon keresztül, elhangzik a kérés, és elhangzik a válasz, hogy nincs mit. A gyermek egyre erőtlenebbül, és egyre ritkábban kéri anyját, hogy adjon neki enni. Aztán, már nem is kér. Az anya szívébe minden "nincs mit kicsim" elhangzása után éles fájdalom nyilal a szívébe. Míg egy reggel zokogva borul élettelen gyermekére. 
Naponta hányszor játszódik ez le? Valóban nincs mit?  Milyen szívmelengető a következő ígéret a Teremtő Istentől: "És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem leszt többé. A korábbi dolgok elmúltak. És az, aki a trónon ül ezt mondta: "Íme! Mindent újjá teszek". /Jelenések 21:4/

2010. október 12., kedd

Kreatív Blogger Díj



Érdekes levelet kaptam Szilvitől, hogy a Keratív Blogger Díjat nekem szeretné
felajánlani. Igen meglepődtem, és meghatódtam.  Majd rettenetesen kíváncsi lettem.
Tudom, azt mondják, aki kíváncsi az hamar megöregszik. De azt is mondják,
hogy aki viszont nem kíváncsi az bután hal meg. 
Szóval irány a blog, hogy mit is takar ez a vándor díj. Szilvinél rá is találtam.
Nagyon aranyos kis díj, mindjárt megtetszett, főleg a baráti kézfogás, és az a gesztus, amit magában hord.
Elismerésre és sosem számítottam és még mindig alig tértem észhez.
Majd  újra és újra átolvasva, eljutottam a teendőkig.


                                                        A díjat Szilvitől kaptam. Köszönöm.

A Kreatív Blogger Díj szabálya:
1. A díjat meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomra
3. Be kell linkelnem akitől kaptam
4. Tovább kell adnom 7 embernek
5. Be kell linkelnem őket
6. Megjegyzést kell hagynom náluk
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
 
Huhh, és most jön a többi. 
1./ Megköszönni a díjat. Ezt már ahol csak tudtam örömömben megtettem.
2./ A logót kitenni a blogomra. Hát ehhez kell kérnem segítséget, de 
     az is meglesz.
3./ Be kell linkelnem akitől kaptam. Azt hiszem fog menni.
4./ Tovább adni hét személynek. Nem csak üvegfestő lehet, /ezt azért írom, mert az ismerőseimnek akik üveget festenek weboldalt vezetnek nem blogot/ és az a fontos, hogy  legyen blogbejegyzése.

Tehát akkor:

I. Kittikém! Művészeti alkotások.
Őt régóta ismerem, kedves, aranyos teremtés, nagyon jó barátom.
Grafikusnak tanul, és a vele való beszélgetések is hozzájárultak egy kicsit, vagyis meghozták a kedvem az üvegfestéshez. Tőle tanultam, hogy a barátok olyanok, mint a csillagok, ha nem is látjuk őket, mindig velünk vannak.

Régi, kedves ismerős. Mindig is csodáltam a hitéért, és hogy olyan jól be tudja osztani 
az idejét. A blogját meg azért szeretem, mert a mindennapok szürkeségében meglátja a
szépet, és színt tud bele vinni. A szürke kivirul, és csodálatosak lesznek tőle a mindennapok.
És igyekszik is az életet szebbé, és még szebbé tenni.

Szintén régi kedves ismerős. A blogjában pedig  nagyon jó tanácsokkal lát el, lehet számítógép, 
szoftver, internet, vagy az élet egyéb dolgai.  Nagyon szépek a fényképei is.

Chiarát innen ismerem a netről. Fantasztikus szappanokat készít. A legkiválóbb alapanyagokkal dolgozik, 
köztük a kecsketej, kókusz olaj, olíva olaj. Hogy csak néhányat említsek. Engem is megfertőzött ezzel a szép
foglalatoskodással, egyenlőre gyűjtöm a hozzávalókat. 

V. Limara péksége
Nem fűzök kommentet. Ha ráklikkeltek észreveszitek miért. Csak tele hassal érdemes nézni, mert különben nagyon éhesek lesztek.


VII. Az én szappanos világom.  Hogy ne add fel, és legyen erőd folytatni a blogolást, hiszen már barátokat szereztél, aki várnak rád.


Szóval, nekik szeretném továbbítani a díjat, amit most e módon átadok. 



                                                             TŐLEM-NEKED

Nem tudom hogy fogják fogadni. Én szeretettel küldöm tovább.

 Szerettem volna még másoknak is, de akinél láttam, hogy már megkapta, úgy gondoltam, hogy más is részesülhessen belőle.

Szóval egyszer idáig. Nem is olyan egyszerű, valóban. De ígérem folytatni fogom.

5./ Be kell őket linkelnem. Ez megtörtént.

6./ Megjegyzést kell hagyni náluk. Hát ez egy kicsit macerás lesz, mert nem tudom miért, nem engedi a rendszer hogy megjegyzést fűzzek bárhova. Még a sajátomnál sem. Utánajárok, és ez is meg lesz.

7./ Hét dolog magamról? Gondolkodnom kell.
1./ Szeretem a Teremtő Istent, aki felettünk van, hiszek a szavában. Sokat beszélgetek vele. Szeretem a testvéreimet, akit kaptam tőle.
2./ Nem szeretem az igazságtalanságot, meg ha ki akarnak használni. Egyébként szeretek adni, amíg önszántamból adok, és nem elvárás miatt.
3./ Nem tudok belenyugodni, ha valami nem sikerül. Addig kutakodom, amíg sikerülnie kell. Arra tanítottak valamikor, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
 4./ Pár évvel ezelőtt úgy ültem le a számítógép elé, hogy azt sem tudtam, hogy kell bekapcsolni.Magamtól tanultam meg.  És most az interneten Kreatív Blogger Díjat kaptam. /Na jó ezt tudjátok./
5./ Családcentrikus vagyok. Szeretem a gyerekeimet, és az unokáimat. Szinte elmondhatatlan az az érzés, amikor az első unokám, /aki a három fiam után lány lett/ magamhoz öleltem.
6./ Szeretek az embereknek segíteni, ha másképp nem tudok, legalább vigaszt nyújtani, és megtanítani, hogy hogyan tehetik túl magukat a manapság elviselhetetlen helyzeteken. Jó hírt viszek, egy rossz világban.
7./ És hát az üvegfestés, a fotózás, szappanfőzés. Mind-mind olyan elfoglaltság, ami segít egy kicsit kikapcsolni.

Ez a része, nem is volt olyan nehéz, mint ahogy elsőre gondoltam.

De még egy feladatom vissza van. Megköszönni szerető Alkotómnak, hiszen mindent tőle kapunk. Ő a legnagyobb művész, én csak élek a lehetőséggel, amit tőle kaptam. Ebben a pár videóban, ami a kedvenceim közé tartozik, köszönöm meg neki. 



video